Drága Életem!
itt vagyok, egy pokoli este és éjszaka után:-( az ÚR úgy berúgott, mint egy albán szamár.
Vagy 3x elesett:-( üvöltözött, alig tudtam megállni, hogy ne üvöltsem el magam.
Holnap nem is leszek otthon, bemegyek I-ékhez, nem fogom hallgatni csináljon amit akar.
Mond Drágám miért a jók mennek és az ilyen gazemberek meg itt maradnak. Olyan igazságtalan az élet, hogy szavakba nem tudom önteni.
Nagyon-nagyon szomorú vagyok ma:-( nem is tudom mi lenne jó.
Képzeld Életem, tegnap kerestem valamit, és ráakadtam egy közös általad kinyomtatott képre. 2003.03.30-án készült Királyházán.
Olyan kincsre találtam amire legmerészebb álmomban sem gondoltam volna. Majd megkérem a sógoromat, hogy fóliázza le nekem, ez a legeslegszebb emlék most Tőled. Legszívesebben képernyő védőnek is feltenném, de az talán nagyon feltűnő lenne.
Ma szép idő van, a fejem nagyon fájt, már egy bogyót bevettem, így elmúlt, csak a kedvem lenne jobb. Közben nézem a képet, és nem akarom nem tudom elhinni, hogy ez mind a múlt, olyan régen volt 2003-ban, és milyen boldogok voltunk, milyen csodás volt Királyházán... a kék szobában az a hét az maga a csoda volt, és én most ezekből a csodákból élek, ezek tartják bennem a lelket amikor ezekre gondolok.
Drágám merre vitt a víz?? nem válaszolsz, pedig olyan jó lenne ha tudnék Rólad valamit.
Kincsed
