Életem Drágasága!
5-én volt 2 éve, hogy este fél 9-kor elmentél, soha-soha nem feledlek, nem is tudnálak, és nem is akarlak. Nagyon-nagyon hiányzol Édes Kincsem, már nem dolgozom itthon vagyok. Nagyon sokat gondolok az elmúlt 8 évre amit együtt éltünk meg. A temetőbe nem megyek, hiszen ott csak egy emléktábla van, semmi más nem emlékeztet Rád. Az a tábla anyád kívánsága volt, én nem tartom szerencsésnek, hiszen semmi sincsen ami arra utalna, hogy a Te hamvaid ott vannak.
Inkább nézem a Dunát ahogy megyek át a Margit hídon, visz a víz, valamit visz a víz Téged vitt el a betegség és a víz.
Szeretlek drága szépségem amíg egy szusz jön ki a számon, amíg gondolkodni tudok, addig szeretni foglak örökkön örökké és még azután is.
Kincsed
