Itt vagyok Édes Kicsikém!

Tengap Pesten voltam, mint minden szerdán. Végig sétáltam a Szent István kőrúton.

Brunnak vettem karácsonyra abban az ékszer üzletben ahol Veled de sokat jártunk egy nagyon szép ezüst nyakláncot, és hozzá hasonló fülbevalót.

Közben míg sétáltam hívott Édesanyád. A kedves családod neki adta a sim kártyádat, a telefont elvitték, mert nagyon hirtelen a lányodnak tönkre ment a telefonja, amit nem hiszek de nem érdekel.

Tehát a Te számodon tud hívni Édesanyád, a csengőhangot meg fogom változtatni, mert az csak a miénk, senki más nem használhatja.

A nagysága meg elvitte még 2 hete a személyidet, no meg a tartóját, hehehe ha tudná, hogy Te kitől kaptad azt, de egyszer majd fél év múlva vagy még később meg fogja tudni, tudtára fogom adni.

Azt mondja a tesóm állítólag nagyon sírt a búcsúztatón, sírhatott is, és sírjon egy egész életen át, és a lelkiismeret soha-soha ne nyugodjon meg.

Nem érdemel sajnálatot, volt a képen bőr sírni?? hiszen Rád sem nézett, csak megalázott, csak bántott, én meg kikaparom a szemét, és elvágom a nyakát.

Nem tehetek róla újra előjött az a borzalmas gyűlölet, főleg ahogy a tesóm mondta tegnap mennyire sírt. Álszent jószág, mert embernek sem nevezném, nem érdemli meg, hogy emberek kúltúr emberek között éljen.

Remélem még sokat fog sírni, de erre lesz is oka.

Édes Szerelmem ez nem bosszú csak röhögök rajta, és ami rossz azt mind meg fogja kapni az élettől.

Viszont nagyon szomorú voltam, mert a fiad délután 4ig még nem volt Édesanyádnál, pedig nagyon várta az Úrfit.

Szombaton megyek hozzád, a hamvaidhoz ott leszek egész délután.

Szeretlek Szerelmem remélem pihensz és látsz.

A Te Kincsed