Édes Életem!
Nagyon-nagyon hiányzol. Tegnap voltam a Duna parton, vittem Neked virágot, egyenként dobtam a vízbe, vitte a víz... valamit a virágot vitte utánad a víz. Csúnya volt a Duna nem olyan szép mint amikor együtt gyönyörködtünk benne. Haragos, zavaros, árad. Emlékszel Édesem amikor a plázst csinálták a pesti rakparton? ott voltunk, jó volt Veled voltam együtt voltunk, és boldogok voltunk. Aztán a Margit szigetre emlékszel? amikor azt mondtam Neked, hogy megyünk az Árpád hídon, és az Árpád szigetre érünk? Láttam az arcodra kiírt rémületet, hogy mi történtehett velem, aztán már nem bírtam nevetés nélkül mert annyira le voltál döbbenve, attól féltem valami történik Veled. Nevetve mondtam, hogy hol is vagyunk, akkor azt hiszem ez kicsit rosszul esett Neked Édes Drága Kincses Ládám. Jaj de nagyon szeretlek pici szívem szépséges szépsége.
Nagyon hiányzol, tegnap volt egy éve, hogy utoljára szinházba voltunk, akkor is mint tegnap nagyon meleg volt. Minden gondolatom Te voltál vagy és leszel.
A cicám is nagyon hiányzik, talán lesz egy másik, de félek nem fogom tudni úgy szeretni, mint azt aki itt hagyott engem.
Vigyázz Magadra bárhol is vagy e kerek nagyon világ mindenségben.
Szerelmes szerető szerelmed.
Kincsed
