Édes Picikém!
Itt vagyok egész nap, itt vagyok, de valahogy olyan nem is tudom milyen ez a mai nap, esős, borongós, olyan semmihez sincsen kedvem idő van :-( még írni sem volt kedvem Neked. Holott gondolataimban állandóan itt vagy Drágám, mint mindég.
Ami a legrosszabb kezd fájni az amit a nyakamon hordok, már bevettem a bogyót, mert úgy tudod ez nem lesz jobb, csak rosszabb.
Alig tudom elhinni, hogy csütörtökön lesz 3 hónapja annak, hogy elmentél tőlem örökre, hogy rohan az idő.
Ha én azt tudom, akkor amikor eljöttem Tőled, hogy soha többet nem látlak nem hiszem el, senkinek nem hittem volna el. Egyszerűen nem akartam tudomásul venni, hogy milyen beteg vagy, annyira bíztam benne, hogy meggyógyulsz Édes Életem, hogy fel sem merült bennem az, hogy itt fogsz hamarosan hagyni. Ha csak sejtettem volna ezt, de nem még fel sem merült bennem, hogy el fogsz hamarosan menni.
Egyedül ami talán arra utalt, hogy már nem sokáig leszel velem, az az volt, hogy amikor hívtál, hagytam a telefont, hogy sokáig szóljon a csengőhang ami azóta már csak a miénk, senki másé, talán el is ájulnék ha megszólalna.
Szeretlek szerelmem nagyon szeretlek.
Merre jársz Kicsikém, miért nem jelentkezel, hogy van élet odaát is???
Kincsed
