Drága Életem!
Ezer bocsánat, hogy tegnap nem írtam Neked. Kérlek ne haragudj rám ezért.
Ha nem is írtam annál sokkal-sokkal többet gondoltam Rád. Tegnap volt 2 hónapja volt a búcsúztatód! Olyan mintha most lett volna vagy mintha nagyon-nagyon régen lett volna, vagy hogy nem is igaz az egész.
Sajnos igaz, mert nem jelentkezel, nem hívsz, nem hallom drága hangodat.
Ma reggel nagyon hideg volt, kicsit fáztam, a sárgán se fűtöttek. Aztán alig értem be már mentem is fodrászhoz, későn 10 óra után jöttem vissza.
Azóta meg dolgozom, nem is reggeliztem, igaz már ebédeltem, mert nagyon-nagyon éhes voltam.
Hiányzol Édesem nagyon, nagyon-nagyon hiányzol szavakkal nem tudom leírni Neked.
Képzeld talán meghallgattál, igaz Fortuna kezét jobban irányíthattad volna, mert csak egy kis kettes találatom volt a lottón. Tudod mióta elmentél, még ennyi sem volt csak most.
Szeretlek Drágám, hinyázol nagyon. Sokszor nézem, csak nézem a telefonomat és nem látok... Nem bírom nem akarom elhinni, hogy nem vagy.
Tegnap óta nagyon fáj a műtött felem, midenhol remélem nem lesz semmi baj sem, csak az idő változást érzem.
Azt már régen akarnám írni, és kérdezni (hiába kérdezek válasz nincsen) hogy találkoztál e már Sanyi barátoddal, mertha igen, akkor kicsit nyugodt vagyok, hogy nem vagy egyedül Édes Kicsikém Édes Életem Szépsége. Szeretlek nagyon szeretlek, hogy meddig foglak szeretni nem tudom, de azt hiszem, hogy amíg élek szeretni foglak.
A hétvégén elolvastam a könyvet nagyon szép volt, majd elviszem Édesanyádnak ha I-ék elolvasták. Édesanyád próbálta könyvtárban kivenni, de ott sem volt meg. Nekem nagyon nagy szerencsém volt, hogy benéztem abban az addig nem is tudtam, hogy ott van antikváriumba, és megvolt a könyv.
Mennem kell dolgozom, dolgozom, közben Rád gondolok és szeretlek nagyon.
Millió csók és ölelés.
Kincsed
