Kicsikém!
Remélem nem haragszol, hogy csak most írok Neked, de gondoltam Rád, egész nap munka közben is gondoltam Rád.
Ma hívott édesanyád, Zsóka, kaptam sok e-mailt, beszéltem M-el is.
Itt vagyunk karácsony kapujában és Te nem vagy itt velem:-( nagyon-nagyon nehéz nekem nélküled, még akkor is ha nem tudtuk együtt tölteni a karácsonyt, de az a tudat, hogy hívsz, hogy találkozni fogunk mindent megért. Most hiába várom a hívásodat, Te már nem hívsz ma egy hónapja, hogy a hamvaidat a Dunába szórták, nagyon rohan az idő, szalad az idő,és én Nélküled olyan magányos vagyok. Hiányzik minden egyes pillanat amit beszéltünk, minden minden nagyon hiányzik. Te hiányzol rettenetesen. Tudom, hogy Neked jobb, de akkor is miért kellett ennek így történnie??? Miért nem mondtad nekem, hogy nem érzed jól magad, hogy fáj valahol, hogy nem a régi vagy. Miért miért?? soha nem tudom megérteni, és én miért nem vettem ezt észre Édesem, csak utólag ugranak be dolgok, hogy már akkor nem a régi Kincsem voltál, de elhallgattad előlem. Kis butám miért miért ha nem igy teszel itt lehetnél velem most is.
Drágám az ünnepek alatt mindennap fel fogok lépni, írni sokat biztosan nem fogok, de minden minden gondolatom Te leszel. Pénteken megyek Pestre, át fogok menni a Dunán, és akkor is Rád fogok gondolni. Most hívott I.. beszéltük a pénteken, ma mennek a kis meny jelölthöz vacsorára. Kint voltak az udvaron a madár etetőt alakította át a sógorom, mert a galambok is beférnek, és nem nekik készítette.
Lassan megyek haza. Minden gondolatom Te vagy szeretlek, nagyon-nagyon szeretlek, szeretlek míg élek.
Millió csók és ölelés.
Örök szerelmed Kincsed.
