Édesem!
Az előző egy kis versike volt, illetve annak egy része, azért ajánlottam Neked.
Drágám nagyon hiányzol. Tegnap elmentem vásárolni karácsonyra. Nem sok kedvem volt, de aztán megjött.
Anyuddal így nem tudtam beszélni, ma beszéltünk, jól vannak. Sokat beszéltünk Rólad miért adtad fel? Miért adtad fel, amikor annyira melletted voltunk bátorítottunk. Tudom én Drágám miért, a rosszullét, a kiszolgáltatottság, a családod hiánya ezek voltak az okok, a BT felszámolása, a megalázás az orvosi vizsgálaton. A Te érzékeny lelked nem tudta feldolgozni, úgy ahogy én dolgoztam volna fel. Ekkor adtad fel, ha nem adod fel, még mindég itt vagy közöttünk. No de akkor is itt vagy, és itt is maradsz örökre.
Reggel láttam az Esthajnal csillagot, és ott üldögéltél az egyik sarokban és integettél nekem, én meg vissza Neked.
Hideg volt, fáztam, nagyon fáztam, remélem Te nem fáztál Édesem.
Rossz nélküled nagyon-nagyon rossz a Nagysága szenved ahogy hallom, de nem baj, kell ez neki, hagy szenvedjen, legalább megtudja mi az élet, amit nem tudott megbecsülni.
Most aránylag még nincsen sok munkánk, de kezd fájni az amit a nyakamon hordok:-( jön a meleg front? nem tudom. Azt tudom hiányzol. Az este olyan jól esett, ahogy betakargattál, ahogy símogattál, nem is volt az érzéki csalóka érzés az maga volt a valóság. Azzal a gyengéd szeretettel ahogy mindég is tetted, és én szépen álomban szenderültem Veled Életem.
Szeretlek nagyon-nagyon szeretlek, ne feledd a mécses mindég ég az asztalomon.
Jön a karácsony, nagyon nehéz lesz nélküled nagyon-nagyon nehéz lesz, még jó, hogy vannak aki szeretnek.
Olyan igazságtalan az élet, az aki bánt aki tiszta hülye itt van, Te a jó meg elmentél.
Felfoghatatlan számomra ez az igazságtalanság, de tenni nem lehet ellene semmit sem.
Szeretlek Szerelmes Szépségem hiányzol, nagyon-nagy hiányoznak a telefonok, a szerdai napokról nem is beszélve, és minden-minden hiányzik.
A Te Kincsed
