Édes Kicsikém!
Itt vagyok, gondolatban mindég Veled vagyok. Ma nosztalgiáztam Királyházán jártunk 2002-ben és 2003-ban is valamit Gödöllőn 2005-ben néztem a képeket.
Néztem a kis gyűjteményeket amit annak idején átküldtél nekem, milyen boldogok is voltunk Édes Életem. Miért ilyen kegyetlen az élet. Volt olyan kép, amit a mobilomra egész jó állapotba át tudtam fotózni.
Feltörnek az emlékek, ezernyi ezernyi emlék, amit soha nem feledek, amit soha el nem vehet tőlem senki sem.
Jó lenne tudni, Te látod e mit csinálok, mire gondolok, hogy mennyire hiányzol nekem.
Nagyon hiányoznak a telefonok, olvastam a régi emileket amiket cd-re megírtál nekem, olyan jó volt olvasni, most nem volt bennem olyan nagy fokú szomorúság, csak bánat, hogy miért kellett ennek igy történnie.
Megint itt a hétvége, olyan borzalmas gyorsan szaladnak a hetek, most volt hétfő, és már péntek van. És Te már oyan régen elmentél, és mégis olyan mintha most lett volna.
Metaláltam a képet az egyetlen egy képet Gicusról, majd megszerkesztjük elküldöm L-nek, hogy tegye oda ahol a Te képed is van, Gicus mellé.
Talán e kis képnek a megtalálása volt ma a legnagyobb örömöm, olyan nagyon kerestem mindenhol, szerintem az emiljeim között is meg kell lenni valahol, de ott nem találtam.
A lényeg már megvan. Egy barátnőjével van együtt a képen, majd S-el megszerkesztjük, hogy csak Gicus legyen rajta, és akkor küldöm el L-nek.
Sok millió csók és ölelés.
Szerelmes Kincsed
