Drágám!
Szomorú nap ez a mai nagyon nekem. Kijátszottak a barátaid:-( elmegyek a HÁH-ról, és ez már visszavonhatatlanul így lesz. Tegnap óta foglalkoztat, egész este, éjszaka és reggel is ezzel volt tele a fejem.
Lalát és a Rumcit soha-soha többet nem akarom hallani, nem akarok velük beszélni.
Az, hogy még nem zárattam be a HÁH-ot, nem is tudom minek köszönhető, Neked talán Neked, de el fog jönni az a nap amikor meg fogom tenni. Afro az aki igazából mellettem áll.
Én meg nem vagyok hajlandó velük dolgozni, még egy húzásuk van, és vége annak amiért olyan sokat dolgoztál, addig fogom nyúzni Lexx-et amíg be nem zárja. Ennek így semmi értelme, bennem meg csak a sebeket szakítja fel, azokat a sebeket amik úgy sem tudnak begyógyulni, picike heg van a sebeken, és ezek a picike hegek állandóan feltépődnek és véreznek. Véreznek Érted, értünk. Nagyon bánatos és szomorú vagyok.
Szeretlek Drágám nagyon szeretlek annyira hiányzol, hogy szavakba nem tudom önteni, most azt szeretném megnézni, hogy nem szeretném ha a blogom publikus lenne, hogy ne olvassa senki sem, csak én. Én írjam ki a keserűségemet a bánatomat saját magamból.
Ha tudok még jövök, és szeretlek
Kincsed
