Drágám!
Itt vagyok én reggel óta, de dolgoztam, és dolgoztam. Nem volt túl sok, csak nagyon sokféle ez volt a baj.
Aztán volt egy kis időm, és megnéztem a temetési képeket, aztán jöttek a HK-ról kicopyzott hozzászólások:-( no ekkor tört el a mécses de igazándiból nagyon-nagyon.
Sírtam és sírtam és csak sírtam. Nem tudom elhinni, hogy nem vagy már nekem, hogy elmentél. Olvastam a sok-sok kedves ember beírását a Kerekről, és majd hogy meg nem szakadt a szívem a fájdalomtól. Nem lenne szabad ezeket olvasni, de olyan jó volt, aztán meg magammal szúrtam ki. A kedvem azóta sem valami rózsás. Lassan megyek haza Drágám, állandóan Rád gondolok, és meg akarok zavarodni a tudattól, hogy nem vagy, hogy 48 évesen már mióta nem vagy, hogy milyen kevés volt az az együtt töltött 7 esztendő.
Drágám, hiányzol a hangod, a telefonjaid a szerdai napokról nem is beszélve. Bele szakad a szívem elvesztésedbe néha úgy érzem.
Máskor meg azt mondom magamban, hogy jobb Neked nem szenvedsz, nem vagy kiszolgáltatva senkinek sem, mert tudom nehezen viselted Drágám nagyon.
Életem vigyázz Magadra ott ahol vagy, és remélem annyit gondolsz rám, mint én Rád.
Szeretlek szerelmem.
Kincsed
