Édes Életem.
Először is mivel rettenetesen fáj a fejem, bevettem egy bogyót, tudom erre csóválod a fejedet, hogy már megint:-(
Tegnap Pesten voltam, minden át a Margit hídon, és csak néztem a vizet, és néztem a vizet, és fojt a könnyem patakban a villamoson. Néztem a vizet merre vitt, merre vagy Édesem messze vagy tőlem, és nagyon-nagyon közel.
Valahol valamit ami az én szívemnek a legkedvesebb volt visz a víz. Lehet már elérted a tengert?
Néztem a fényárban úszó várat, Pestet és Budát, olyan nagyon szeretted Te is nézni csodálkoztál mindég, hogy milyen szép.
Emlékszel még Édesem amikor sétáltunk a Margit hídon, és jöttek a hajók, nézted milyen felségjelűek, szinte látom magam előtt milyen csodálattal nézted, és csak most jöttem rá milyen sokat jelentett Neked a víz, a Duna.
Milyen kár, hogy nem adatott meg nekünk egy kis közös hajókázás mondjuk fel Visegrádig, vagy még tovább, már csak álom marad.
Rettenetesen hiányzol, szavakkal nem tudom leírni, hogy mennyire. Azt hittem az idő múlásával enyhül a hiányod de erősebb mint hittem volna, erősebb mint amikor velem voltál. Holnap lesz egy hónapja, hogy elmentél, itt hagytál, tudom rettenetesen féltettél mi lesz velem, hogy viselem majd az elvesztésedet, mennyire aggódtál értem.
Ne féljél Édes Kincsem vagyok, és a családom most ha lehet még nagyobb szeretettel vesz körül mint eddig. Tehát miattam nem kell aggódnod, és azt is tudom Neked így jobb, de én annyira bíztam a csodában, bíztam abban, hogy meg tudnak gyógyítani.
Drágám miért nem említetted, hogy fáj valamid, hogy nem úgy érzed Magad mint előtte. Most ugranak be egyes dolgok amiket azelőtt nem tapasztaltam Nálad, csak így utólag jönnek a gondolataimban, hogy valami nem volt veled rendben.
Szeretlek Szépséges Szép Szerelmem és nagyon-nagyon hiányzol, de Te vagy a véd angyalom, Te vigyázod álmomat.
Csók.
Kincsed
