Életem!
Két napig nem hallgattam meg a csengőhangot a Sok idegent, de most másodszor hallgatom, mert jót tesz a lelkemnek szívemnek, fáj, hogy nem vagy nagyon fáj.
Az viszont nyugalommal tölt el, hogy írhatok Neked, és az a sok-sok szeretet ami feléd áradt, amit kapok még most is, mert Téged mindenki szeretetett, mert Téged nem lehetett nem szeretni. Mert Te olyan jó voltál, hogy az már fájt.
Most ebédelek, aztán neki látok annak az átok utalványoknak.
Szeretlek Szépségem, jaj csak ezt tudom írni, hogy szeretlek? hát nem tehetek róla akkor is örökkön örökké szeretlek.
Kincsed
