Drágám!
Annyira fáj a gyomrom, biztosan belül ideges vagyok, megy egy hete ilyenkor már vártuk a mentőt, hogy vigyen haza.
Akkor is már nagyon-nagyon fáradt voltál, ott álltam melletted, töröltem Rólad a hideg verítéket, és simogattalak, nem ittál a szád ki volt száradva bevizeztem zsebkendőt, azt tettem a kiszáradt drága szádra, nagy szemeddel néztél rám, és a hálát olvastam ki belőle.
Lassan fél óra múlva indulunk Sugival, de tudom látni fogsz, most borult az idő, de ki kell hogy süssün a nap, Téged nem lehet ilyen borús időben búcsúztatni, nem ezt érdemled. Neked Napsugár kell.
Nagyon szeretlek Édes Életem nagyon-nagyon szeretlek.
Betegséged alatt jaj de sokat mondtam Neked, és Te is nekem. Azt hittem ketten közösen legyűrjük ezt a borzalmas kórt. Úgy látszik kevesek voltunk hozzá, vagy Te adtad fel a harcot.
Mostmár mindegy, fáradt tested pihen. Ott leszek ha nem is közvetlen melletted, és majd elfelejtem nagyon-nagyon szeretlek.
Kincsed
